Élet és a halás kérdése

A halál közös emberi sors. Hozzá való viszonyunk azonban sok mindentől függ. Például attól, hogy milyen kultúrkörben nőttünk fel. Az egykor pogány magyarok életről, halálról, elmúlásról alkotott képe az elmúlt ezer évben sokat változott.

És kilépvén a császár elébe, /Ahelyett, hogy kezdene gyász-zenébe, / Hősi kürtjét két kezébe kapja / S le a császár rőt fejére csapja. / Menj előre - mond - a másvilágra! / Tégy magadnak szert, ha kell szolgára! / És ha szolga kell a szellemeknek, / Ottan is te szolgálsz hős Lehelnek - a költő Garay János a XIX. század közepén így írta meg Lehel kürtje című költeményében azt az ősi magyar mondát, amely szerint a kalandozó magyarok augsburgi veresége után az egyik fogságba esett vezér, Lél, vagyis Lehel, Konrád német császárt agyonütötte. Az eset ugyan a valóságban soha nem történt meg, de Kálti Márk Képes Krónikája révén szinte mindenki ismeri. Az is viszonylag közismertté vált a monda alapján, hogy az ősi magyar hitvilág szerint az emberek lelke és szelleme nemcsak addig létezik, amíg a test él.