Rövid gyermekkor
Az a hosszú fejlődési szakasz, amely a mai, modern ember felnőtté válásához vezet, evolúciónk során csak viszonylag későn alakult ki, számol be erről a felfedezéséről Christopher Dean angol antropológus professzor.
A felfedezésre fosszilis fogminták növekedési jellemzőinek tanulmányozásával jutottak a brit tudósok, a londoni University Collegeban. Christopher Dean korábbi feltételezését látja igazolódni a fogminták elemzése nyomán, miszerint a ma élő emberszabásúaktól leginkább a hosszúra nyúlt növekedési periódusunk különböztet meg minket. A nagy majmok számára is hosszú időt vesz igénybe, míg felnőtté válnak, kb. 10-12 évet, de az emberek számára ez majdnem kétszer ennyi ideig tart, 18-20 évig.
A kutatás célja az volt, hogy meghatározzák, a hosszú evolúciónk során mikor alakult ki megnyúlt fejlődési periódusunk. A brit szakemberek szerint a fogminták elemzése kiváló mérőeszközt ad a kutatók kezébe, ha a vizsgált élőlény növekedését és fejlődését kívánják alaposabban megismerni. A kutatásokban ezért együttműködött Alan Walker, az az amerikai antropológus, aki úttörő munkát végzett az emberszabásúak tanulmányozásának, a fosszilis maradványok elemzése alapjaként történő alkalmazása terén, valamint az első elektronmikroszkópos fosszilia vizsgálat is az ő nevéhez fűződik.
A fog növekedése ugyanis éppen úgy zajlik, mint a fáké, vagy a kagylóké is. A fogakban is megtalálhatóak a növekedés egyes fázisait rögzítő jelek, a zománcot alkotó prizmákon.
A kutatócsoport végül mai fogmintákat, és a fosszilis fogmaradványokat hasonlított össze, olyan módon, hogy azokat nagyon vékony darabokra szelték. A vékony metszeteken pedig be lehetett azonosítani a napi növekedés jeleit, a zománcon belül. Az összehasonlításhoz felhasználtak modern embertől, emberszabásúaktól és hominid lények fosszilis maradványaiból származó fogmintákat.
A 13 fogminta elemzésének eredményei alapján megállapítható volt, hogy sem az 1-4 millió évvel ezelőtt élt Australopithecus és rokonai, sem a kb. 1,5 millió éve megjelent saját Homo fajunk legkorábbi tagjainál nem volt tapasztalható a fogzománcnak a modern embernél látható lassú növekedési üteme.
A legkorábbi - a modern emberéhez hasonlóan - lassú fognövekedési, tehát fejlődési periódust egy kb. 120000 évvel ezelőtt élt neandervölgyi fosszilis fogmaradványainál azonosították.
Ilyenformán az eredmények meglepőek, hiszen a kutatók arra számítottak, hogy a Homo erectus, vagyis az első, a modern emberéhez hasonló testi jellemzőkkel rendelkező (testarány, súly, stb.) ősember esetében azok növekedési periódusa is hasonlatosnak bizonyul a mai emberéhez.
Ugyanakkor a Homo erectus agya még mindíg jóval kisebb méretű volt, mint a modern emberé. A modern ember hosszabb növekedési periódusa miatt, az agy fejlődésére képes több időt szánni, és ezzel egyidejűleg a komplexebb agy „használatát” is megtanulni. Érdekes, hogy ezek a megállapítások egybevágnak azokkal a következtetésekkel, amelyeket korábbi, csak az agyméret változásainak figyelembevételével végzett elemzésekből vontak le más antropológusok.
A kutatás során újra részletesen elemezték azt a kenyai leletet, amelyre Alan Walker bukkant rá, még 1984-ben. A kenyai Homo erectus fossziliákról eddig mindenki úgy vélte, hogy azok egy 12 éves ősembertől származnak. Az új kutatási eredmények azonban azt bizonyítják, hogy a fogminták alapján ez a fiatal Homo erectus, mindössze 8 éves lehetett. Ami roppant különös viszont, hogy már ekkor - 8 évesen - 160 cm magas volt a kenyai erectus, ez a magasság pedig felnőtt egyedek magassága. A fogminták elemezése alapján nagyon valószínűnek látszik, hogy a Homo erectus őseink életéből a mai kamaszkor szinte teljesen hiányzott.
Ami pedig a mi, meghosszabbodott növekedési szakaszunkat érinti, az nagy valószínűséggel egy - evolúciós szempontból - jóval közelebbi, a nagyobb, modern agyunk kifejlődésével nagyjából egy időben bekövetkezett változásnak, evolúciós folyamatnak köszönhető.