Odin nyomában

A viking isten, Odin valószínűleg ténylegesen létező személy volt. Thor Heyerdahl, megjelent könyvében, amelyet máris többen kritizáltak szakmai körökből, azt állítja, hogy Odin egy valóban létező király lehetett, aki kb. 2000 évvel ezelőtt uralkodott, valahol a mai Oroszország déli területein.

Az Odinra vadászva c. könyvében Heyerdahl elmondja, hogy az Azov-tenger körül végzett ásatásai során olyan leletekre bukkant, amelyek alátámasztják a XIII. századi sagák Odinról szóló passzusait. Vagyis a középkori Snorre Sturlason, akinek az Odinról is szóló sagákat is köszönhetjük, valószínűleg történelmi hagyományok alapján írta műveit.

Heyerdahl szerint Odin az Azov környékén élt király volt, akit azután a rómaiak megjelenése indított útnak északra, a mai Svédország felé.

A Don torkolatánál zajlott ásatásokon 100-200 tájáról származó fém övcsatok és karpántok kerültek elő, amelyek majdnem teljesen ugyanolyanok külleműek, mint a svédországi Gotlandban talált ugyanilyen tárgyak, csak azok kb. 800 évvel később keletkeztek.

Az 1947-ben a Kon-Tiki expedícióval népszerűvé vált archeológus szerint ezek a leletek bizonyítják, hogy a viking krónikás nem pusztán élénk fantáziájára hagyatkozva írta a sagákat. Az, hogy Odin a viking őstörténet egyik jeles uralkodója lehetett nem is valószínűtlen, hiszen az ősi időkben a királyokat az istenekhez hasonlóan tiszteltek, mintha ugyanazok lennének.

Az is érdekes, hogy az istenek királyát, Odint, mint csatázó személyiséget írják le a sagák, míg Thor a mennydörgés istene, mint egy valódi isten a fellegek között jár és sokkal távolibb személynek tűnik a sagákban olvasva is, mint Odin.

De van ennél pontosabb, s talán inkább elfogadható bizonyíték is. A sagákban megörökített helységnevek szinte tökéletesen megegyeznek az azovi nevek egykori, ógörög változataival.

Több norvég történész viszont elveti Heyerdahl elméletét, mivel szerintük elégtelenek a bizonyítékok, amelyeket az ásatások során leltek. Arról nem is beszélve, hogy az Odin név a germán Wotanból származik. Heyerdahl ezekkel mit sem törődik, nem voltak illúziói azzal kapcsolatban, hogy az áasatások szolgáltatta bizonyítékok elhallgattatják a szkeptikusokat. Véleménye szerint, ahogy Schieman is tette egykor, a legendák hagyta nyomokat is használni kell azoknak, akik a múltat kutatják, és eddig azok, akik megtették, jórészt sikerrel jártak.